Tegnap lestáltam a buszmegállóba, ahová az esti eső egy remek óriáspocsolyát készített elő, amely a két sávból az egyiket teljes egészében elfoglalta.
Álltam a buszmegállóban. Mellettem néhány ember lapult a bódéban attól tartva, hogy az arra járó járművek esetleg megfürösztik őket. Mivel számítottam rá, hogy az emberek vannak annyira tahók, hogy belehajtanak a pocsolyába, kicsit arrébb álltam, ahol nem érhet el a vízsugár. Ekkor bukkant fel a kanyarban az ezüst színű mercédes, ami láthatólag direkt rágyorsított, majd belehajtott a vízbe. Itt már nem volt menekvés, vártam. Azán jött a víz úgy fejmagasságban.
Mivel egészen mókásnak találtam a helyzetet, mosolyogtam egy jót a dolgon, (ill. hálát adtam, hogy nincs nálam egy vállról indítható rakéta, mert még meggondolatlanságokra ragadtam volna magam) a bódéból elő merészkedő emberek meg mukkanni se mertek. Sajnos nem volt nálam esernyő, egy alkalommal már volt ilyen, akkor az esernyővel egy szép mozdulattal kivédtem a vizet.

