Some Days in Berlin

Teljesen átmegyek már fotóblogba, úgy néz ki…

Calw

Calw

Gótikus grafikus

Szabó T. Annát, mármint a verseit régen szerettem, pl. a Medve-dal-t mai napig tudom fejből. Mondjuk az kifejezetten nem egy nagy művészet, aki ismeri, tudja, miért. Egyébként pedig itt ez a link

http://koltogeto.blog.hu/2013/03/11/nyelvtoro_versek és hát ez viszont már egyáltalán nem tetszik, kicsit olyan érzés, hogy “írni kéne valamit, de semmi nem jut eszembe”. Visszatérve a Medvedalra annak pont az volt a lényege, hogy könnyedén megjegyezhető, mert lényegében egy versszakból áll, a többiben pedig mindig megváltoztatják a magánhangzókat, ami miatt a második versszaktól kezdve aranyos zagyvasággá változik a szöveg, de ezek…áh. Na mindegy.

Múlt héten voltunk 4D-s moziban Linivel, és meglehetősen jó volt. Képen nyomott a víz, szétrázott a szék, a fülembe fújt a levegő, mókás volt nagyon, egyedül a mesterséges illatokat lehetett volna a WC légfrissítő helyett valami jobbal megoldani.

Jelen pillanatban Stuttgartban vagyok, és ha minden jól megy, pár nap múlva Chemnitzbe megyek át, aztán Berlinbe a Kendo EB-re, aztán vissza Chemnitzbe. Megpróbálok majd néha fotókat is feltenni.  Ez az alábbi kép pedig a mai nap minden idők legjobb képe, amit Fb-on láttam meg elsőre a Nagy Cthulhu megosztásában.

 

Mosd el a csészéd

Az lesz majd az igazi pillanat, amikor mosogatás után jövök rá, hogy elmosogattam. És nem úgy a kétharmadánál.

Tóth Gyula bádogos és….

“Tóth Gyula bádogos és vízvezeték-szerelő”
kenderezési hibák tömkelegén javitott.

A mai nap mottója lehetne. Mivel 11 megvizsgált tömítésből 6-on javítani kellett.

Egyébként pedig pentameter ez. Holnap pedig ismét megyek egy röpke 900 km-t.

Forog a kerék

Ebben az évben eddig alig tudtam edzeni, talán ha 4 edzésen voltam összesen. Mindig nagyon későn értem haza, és nagyon fáradt is voltam, sokszor megesett, hogy egyszerűen miután hazaértem, ledőltem egy negyed órára, de úgy maradtam reggelig.

Emellett persze, hogy nem tudok kendózni, attól még minden nap erősítek és suburizom,  de nagyon hiányzik a rendes edzés is. Talán a jövő héttől már el tudok majd járni, néha.

Egyébként ezt a bejegyzést csak azért írom, mert az imént, hogy megnéztem egy kendós videót, megint az a fura régi-régi érzés kerített hatalmába, ami tizenakárhány éve, amikor először láttam a kendo-t a NGC-n. És újra ugyanaz az izgalom futott át rajtam, mint akkor régen.

Joci örök jelmondata jutott eszembe, hogy  初心忘るべからず | “Soha ne feledd a kezdő szívet“.

A hosszú dolgok titka talán az, hogy nem félni attól, hogy a tűz kialudhat, mert folyton, újra és újra fellobban. Nem számít az se, ha ma véletlenül nem ég, csak parázslik, mert a holnap szele úgy is felszítja, mivel az sem kívülről jön.

És szerintem ez igaz a szerelemre, meg az ihletre is, meg ki tudja még mi mindenre.

Tündérkirály – not by Goethe

Julius von Klever: Erlkönig (1887)

Ki a fene nyargal az éjen át?
Egy apa becsomagolta kisfiát,
tele a bababoltban vett zsák vele
s rohan a kitudja hova fele.

-Mi a bajod fiam,  nem ég a ház!
-Nem látod apám, a hideg kiráz.
A nyomunkba’ lohol, s a köpenye sötét,
érzem a bűzös lehelletét!

“Zsákos zsákos megye megyeee”
-Jó, csak a csuklyáját le ne vegye!
-Fiam, halkulj már, zavarod a lót,
vagy a füledbe teszek egy hógolyót!

-Nem hallod apám,  hogy remeg a föld!
- De a lovat emiatt még te ne püföld!
Egyébiránt pedig elég legyen,
csak egy bácsi pukizik a Svábhegyen!

Hát nem látod apám, mindjárt utolér?
Nem lesz itt móka, csak csupa vér,
vér vér vér vér vér vér véér

-Aprócska pajtás erre gyere
nem is arra van a Hősök tere,
meglátod, hogyha a hold idenéz,
egyik fele cukor, másik fele méz!

hát nem látod apám, mindjárt utolér?
nem lesz itt móka, csak csupa vér,
vér vér vér vér vér vér véér

-Apám, már itt van, jaj oda ne adj!
Atyauristen, hisz ez nem is te vagy!
Zárul a színpad vakablaka,
s elnyeli őket az éjszaka.

Ez nem pici pónim, nem pipitér,
ez vér vér vér vér vér vér véér!

(2008)

Eredetileg cke változatot akartam írni, csak ez lett belőle. 

VW Chopper, a röfögő őrület

Ma átkocsikáztam Stuttgartból Chemniztbe, ami kb. 450 km-re fekszik. A környék nagyon szép, vadregényes, angliai kisváros hangulatú…lenne…ha több tehén és kevesebb miniatűr gyárépület lenne, meg tavasz. Szóval a lényeg, hogy 150 km után a kocsi kipufogócsonk utáni  részén leszakadt a cső a katalizátor előtt és ettől kezdve az autó VW Passatból átment VW Chopper-be és végigröfögte az utat valami eszméletlen hangerővel. Olyan csodálatos volt berobogni a békés, andalítóan csöndes téli Chemnitz külvárosába egy ilyen ordenáré röfögés közepette. Egyébként az út során háromszor mentem el lapuló rendőrautó mellett, de mindig időben észrevettem és addig amíg elosontam mellettük a pályán, lehalkítottam a röfögést vagyis nem nyomtam a gázt. 750 Km-t tettem meg így. Továbbá csodák csodája, hogy a kipufogórendszert kiiktatva az eddigi 9,7literes fogyasztás 6,4 l / 100 Km-re csökkent le, ami kifejezetten érdekes. Holnap szervíz.